forex trading logo

Életképek

Szavazás

Milyen témát olvasnál szívesen hírlevelünkben?
 
karib 2012 BVI PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Multiwater   
2015. március 20. péntek, 21:02

Karib 2012 február 4 - 18.

St. Martin - British Virgin Islands

 

 

Február 3

Miért a mínusz egyedik napon kezdem a naplómat? Kérdezzétek erről a Malév illetékeseit. Péntek reggel fél nyolckor cseng a telefon: - Tudod mi lett a Malévval?- honnan tudnám, eddig aludtam. Mi az Air France-szal utazunk. Pontosabban a Budapest - Párizs járat közös üzemeltetésű. Fél kiilenckor telefon az Air France irodába. A kis hölgy megnyugtat nincs baj, hívjam egy óra múlva, akkor már pontos választ ad. Repjegy ügynökünket ís felhívom, ő már nem ennyire derűlátó. Bécsi indulással ma este elmehetnénk Párizsba, mert a szombat délelőtti gép nem fog megvárni bennünket.

10 után már elérhetetlen a pesti Air France iroda, így kimegyek Ferihegyre, ott sikerül megoldaniuk, hogy utolsóként feltesznek bennünket a nyolcórás esti gépre. Gyors körtelefon,még a debreceniek is ideérnek hatra a reptérre. Felszállás után tudok csak kiengedni, és elhinni, hogy tényleg nem dőlt dugába az egész utunk a Malév csőd miatt.

Este 10-kor érkezünk SDG-re. A gépen megismerkedtünk egy fiatal csapattal, őnekik már van szállásuk a reptér melletti Pullman hotelt javasolják. Egy fiatal hölgy kedvesen útbaigazít bennünket és három shuttle megállóval elérünk a hotelbe. 135 eur a kétágyas szoba reggeli nélkül. Felszisszenünk, de igazából csak akkor hagyjuk ott őket, mikor pár perc múlva közlik a recepción, hogy 150 lesz a szoba, mert nagyobb az ágy. Rájöttünk miért szállt le minden utas egy megállóval hamarabb az Ibis hotelnél. Szerencsénkre sikerül elintézni, hogy a Pullman mikróbusza átfuvaroz bennünket az Ibis-hez,ahol 104 euróért kapunk kétágyas szobákat reggelivel. Megiszunk még közösen egy üveg francia bort 13 euróért az étteremben aztán aludni térünk.

 

Február 4.

Negyed nyolckor kelünk, sokkal kényelmesebb mint ha az eredeti terv szerinti hétórás gépen lennénk Pesten. Free wifi van a hotelben, így tájékozódunk az otthoni hóhelyzetről. Kitűnő (egyébként 9 eurós) reggelit eszünk a hotel éttermében sok fekete ember és pár apáca társaságában. Elkérjük a számlákat (talán sikerül kifizettetni az Air France-szal az extra párizsi éjszaka költségét.

Becsekkolunk a gépre és időben elindulunk hosszú utunkra St. Martin felé.

Kilenc óra alatt elérünk közel hétezer kilométerre. Jó volt az ellátás.Leszálláskor  furcsa érzés, hogy mindenhol csak a hullámokat látni. A monitor adatai alapján ötven méter magasan siklunk a hullámok felett 311 km/óra sebességgel, mikor is előugrik a szárazföld, és döccenve megérkezünk ST Martinra. Közel egy órát állunk a tömegben,mire átveszik tőlünk egy unott helyi hölgy a repülőgépen előre kitöltött migrációs adatlapot. Dühítően értelmetlen az egész bürokrácia. Aztán bérelni szeretnénk egy 8 fős autót, az első helyen napi 175 eurt kérnének, otthagyjuk gyorsan az irodát, mire a tulaj sértődik meg. A konkurenciánál napi 90-ért kapunk hasonlóan nagy autót,sértődés nélkül. Elindulunk a kikötő felé, rengeteg a fekvő rendőr.Teljesen feleslegesnek tűnnek, hiszen az utakon talicskányi gödrök vannak az aszfaltban. Itt tuti hogy senki sem hajt túl gyorsan. Rengeteg a batár nagy amerikai személyautó a borzalmasan keskeny utakon. Az itteniek valami rettenetes kreol angolt beszélnek, gyakorlatilag minden harmadik szót értem csak, de zöldágra vergődünk velük.

Kb. egy óra alatt megteszünk 12 kilométert a sziget legészakibb pontján lévő kikötőnkbe,ami  helyi Radisson hotel udvarán keresztül közelíthető meg. Csodálatos a hely, a charteres közli, holnap délelőtt lesz az átadás, késő van. Nekünk 23 óra, neki itt délután öt van. Becuccolunk Lady Iris-re,aztán a kikötő Calypso éttermében bőséges vacsorát eszünk 200 eur-ért. Búcsúzáskor kapunk koktélt,ami alul málnaszörp,felette narancs juice, felette rum. Nagyon finom, csak a gyűszűnyi adag még a lányoknak is kevés. Megbeszéljük, holnap bevásárláskor veszünk alapanyagokat csak nagyobb ételben. Este 10-kor, (otthon hajnali három) térünk nyugovóra.

 

Február 5.

Kellemesen langyos az idő így elhatározom a fülledt kabin helyett inkább a fedélzeti hálón alszom. Szerencsére a permetező esőre rögtön felriadok és így van időm a bimini alá húzódni metr a zápor leszakad. A bimini alá ís bever, így a szalonban alszom, nem akarom zavarni a többieket a mászkálásommal. Hajnali kettőkor (otthon a szokásos hét óra) frissen felébredek, hogy szólít a természet. Nehéz a biológiai órát átállítani. A többiek is így lehetnek, mert lassanként mindenki megjelenik az éjszakában. Fél hétkor kezd a nap besütni a völgyben lévő kikötőben. Az otthonról hozott maradékokból megreggelizünk. Fél kilenctől megtörténik a hajóátvétel. Pár dolgot kijavítanak aztán elmegyünk a bérelt autónkkal bevásárolni. A charteres által javasolt supermarket tényleg hatalmas, kb 1000 usd-ért megtelik rogyásig a csomagtartója a KIÁ-nak. Kipakolás után bőséges ebédet készítünk, majd lesétálunk a hotel strandjára, ahol megmártózunk a langyos óceán hullámaiban többször is, majd a beach bár táncversenyét megnyerve elfogyasztunk pár koktélt.

Este a Calypsoban vacsizunk, egyöntetűen Mahi Mahi a menü, ez egy grillezett dorado hal, citromos mártással és rizzsel. Nem túl bonyolult, de nagyon finom. 251 dollár volt össz. Holnap autós kirándulást tervezünk délelőttre.

 

Február 6.

 

Hajnali kettőkor felébredek hogy szólít a természet. Megint a szalonban kellett aludnom a zuhé miatt. Ez a sziget nem támogatja a szabadban alvást. Nyolckor kicsekkolunk a kapitaniaián, számítógépen kellett kitölteni egy doksit. Kilencre elkocsizunk a pillangófarmra ami egy csoda. Ingyen rumpuncsot is kapunk 112 dollárért. Eztán irány Pic paradis hegyen lévő parkba, de hétfőn zárva. Pár kép után visszamegyünk a hajóra. Ketten visszaviszik az autót a reptérre, őket a Maho beachnál vesszük majd fel hajóval. Délben indulunk ki a helyünkről, nagyon szűk a medencében a hely, sőt a csatorna szerű kijáraton is épp elfér a hajó. Bele sem merek gondolni, hogy mi van ha valaki épp jön szembe. Szabiék hívnak, hogy gond van az autókölcsönzőnél. Nem leemelték a bérleti díjat, hanem csak zárolták. Kártya a zsebemben. Nekem is partra kell szállnom, hogy le tudjuk rendezni. Egy szál génuával öt csomóval megyünk a sziget nyugati oldalán dél felé. Kettőre érünk a reptérhez, Attilával partra szállunk, felrángatjuk a bocit a hullámverte parton. Visszakocsizunk a kölcsönzőhöz, kifizetjük az autót, kiderül megint csak zárolták fizetés helyett a 244 dollárt, harmadszor is nekifutnak, végre sikerül. Csak épp a kártyám válik használhatatlanná a sok zárolás miatt. Visszavisznek a Maho beach-ra, megnézünk pár leszállást. A hajóra visszatérve horgonyszedésnél kifut a lánc, szerencsére meg van kötve. Felvitorlázunk és nyolc csomóval átrobogunk Anguillára a Randezvous öbölbe. Az egyik kabin felnyíló ablaka miatt elázik pár szivacs. Megállva el is száll az egyik a fedélzetről. Nem vesszük észre sajnos.

 

Február 7. kedd

Éjszaka megint zápor, reggel nézegetem a pilot könyvet, látom, hogy tilos a horgonyzás az öbölben. A térképek nem mutatják, de átmegyünk a szomszédos öbölbe, nem akarunk büntetést fizetni.

A délelőtt fürdéssel telik. Megebédelünk, a tegnapi túl sok tésztát esszük sajttal paradicsommal. Háromkor indulunk kicsit vitorlázni, az esti utcabálba nyolcra kell odaérnünk. Kiderül, nincs mélység adatunk és a chartplotter sem működik. A térképet sikerül életre keltenünk, de a mélységmérő rossz marad. Felhívjuk a charter céget, és visszamegyünk az indulási kikötőbe. Hiába várjuk őket, iroda zárva, így mélységmérő nélkül megyünk át a szürkületben a szomszédos öbölbe Grand Cave-ba. Rengeteg hajó horgonyozik az öbölben, a partról már szól a zene. Nyolckor kibocizunk, egymás hegyén hátán állnak a bocik. Csatlakozunk a főutcán dübörgő menethez. Kalóz lányok táncolnak elől, utánuk egy fehér ruhás zenekar táncol. Keresünk egy parti bárt, ahol élő raggie zenekar játszik pompásan 7-8 usd a koktélok darabja. Táncolunk együtt, majd amerikaiak csatlakoznak hozzánk. Kicsit gondolkodnak, mikor mondjuk, hogy Európából jöttünk, de aztán elmosolyodnak, az szép hely. :)) mondják.

 

Febr 8 szerda

 

Nyolckor indulunk, vissza a kikötőnkbe, lezuhanyzunk a zsetonos zuhanyzóban, a kikötős ember nekiáll szerelni a mélységmérőt, és hoz szivacsot az elveszett pótlására. Próbálkozik, méregetni a műszert, valószínűleg a jeladó rossza a hajó alján. Ki kell fűzni, újat hozni a másik marinából, búvár érkezik, stb... délután négyre esetleg kész lehet (vagy megyünk tovább mélységérő nélkül) inkább a strandon várakozást választjuk, eltökéltségünket látva nekiáll javítgatni a rendszert, hamarosan kiderül, hogy nem az adó a rossz hanem a műszer. Egy órára elkészül és elindulunk, kicsit szóváltásba kerülünk a kikötő illetékesével aki arra akar rábírni bennünket, hogy hagyjuk itt a járónkat mert az a kikötőé. Végül, ránk legyint, nem bír a hangos magyarokkal. Apropó, hangos magyarok: mikor megyünk a Radisson strandjára egy hölgy festi a kerítést. Angolul megdicsérjük, mire közli ékes magyarsággal, hogy de szép ám. Kiderül 11 éve itt él már. Ő említette, hogy a helyiek beszélnek a hangos magyarokról. Ezek után elhagyjuk a kikötőt. Anguilla mellett elvitorlázva ötre érkezünk a picike Dog Island-hoz. Megvacsorázunk a lakatlan sziget partjai mellett horgonyozva, hétkor felvitorlázunk és négy órás váltásokban kormányozva elindulunk a nyolcvan mérföldre lévő Virgin Gorda felé.

 

Febuár 9

Reggel fél tízre érkezünk Gorda fővárosához,Spanish Town-hoz az IALA szerint megszokothoz képest fordítva kibójázott szűk bejárón a korallzátony felett a marinába. Szétoszlunk bevásárolni, vizet tölteni, én Péterrel elmegyek a clearence-custom hivatalba, ahol röpke egy óra alatt (ketten) kitöltjük a kazalnyi bürokratikus papírt, valamint 250 usd-ért kapunk egy hét itt tartózkodási jogot. Egy bankautomata elnyeli a mastercard kártyámat. Itt a Visa, valamint egy noname helyi creditcard a divat. Egy segítőkész helyi szó szerint kiveri a kártyámat a gépből és elküld a szomszédos bankhivatalba, ahol egy flegma bankalkalmazott másik fiókba küld. Ott sikerrel járok,  a hajó felé vissza sétálva veszem észre, hogy itt bal oldali közlekedési rend van jobb kormányos autókkal. Elég furcsán néz ki, hogy a járda mellett ülnek a sofőrök. 5 dollárt kérnek a vízvételezésért, 10dollár lenne az óradíja a parkolásnak, de azt kidumáljuk. Elmotorozunk a közeli Bath nemzeti parkba, ahol végig bújkálunk a hatalmas kövek között. Itt annyi a homokos, pálmafás beach, hogy megtehetjük, csak a lakatlanokat látogatjuk. Ahol már egy ember is van, azt kihagyjuk, mert utáljuk a zsúfoltságot. Vacsorára kitűnő paprikás krumplit főzünk, majd strandolunk az alkonyban. Furcsa tárgyat találunk a parton, találgatjuk, hogy megkövesedett pálmafa, vagy rozsdás horgonylánc. Egy maroknyi kővel csapkodjuk, így próbálva megállapítani az anyagát, mikor egy kedves helyi közli, hogy a Gordát és a szomszédos Tortola szigetét összekötő elektromos kábelt csapkodjuk és ez veszélyes lehet ránk nézve. Azonnal abbahagyjuk az érdeklődést a téma iránt. A komoly hullámverésben nehézkes a csónakkal elindulni a partról. Ha kicsit nem figyel az ember, simán felborítja a hullámzás. Szerzek is néhány lila foltot elinduláskor.

 

Február 10.

 

Kényelmesen kelünk, végre sikerült 10 órát aludnom egyfolytában este nyolctól reggel hatig. Fantasztikusan kipihent vagyok. Viszont folyamatosan megy a hasam, ami kicsit elvesz a boldogságomból. Felmerül bennem egy itteni kórházi ápolás milliós költsége, de elhessegetem a negatív gondolatot. Széntabletta (sok) rumos kóla, és a többi gyógyszer, a hajón mindenki odaadja a gyógyszerét, így délre magamhoz térek. Elindulunk, célunk a Beef island, Trellis öböl, ami egy észak felőli bejáratú öböl Tortola szigetén. Közepén egy szigettel amin egy étterem van (híres). Horgonyzás , fürdés után mi a parti olcsóbb ojjektumot választjuk az italozásra, 5 dollár egy mojitó (erősen készítve) és van free wifi. Itt este 10 g, (Mo-n hajnali 3) italozunk, és kedves amerikaikkal ismerkedünk. Egy van közülük aki tudja Budapest nem Bukarest.

 

Febr 11

 A cél ma Tortola (és az egész BVI) fővárosa Road Town. Ma először én aludtam a kabinban, Szabi bepróbálkozott a hálón alvással. Hajnali háromkor verte be a zápor a szalonba. 9.6 volt-ot mutatott a hajó feszmérője, ami kis nyugtalansággal töltött el. Keservesen sikerült elindítani az egyik motorunkat. De nem emelkedett a feszültség. A másikon lehet a generátor. Indítózáskor csak kattanás hallatszott. A motortérben találok egy emergency kapcsolót, ezzel sikerül beindítani a generátoros motort. 14 voltra emelkedik a feszültség. (bennem meg csökken...) Elindulunk, Tortola fővárosa, Road Town felé.  Dél körül érünk oda, az öböl végén két marina van, mi a jobb oldalit választjuk, hatalmas a zsúfoltság, bennünket is egy katamarán mellé köttetnek, molóvégre. 8 gallon diesellel megtöltjük a tartályunkat 42 dollárért, majd a takarító nénitől elkunyizom a slagot és feltöltjük a víztartályunkat is. Elindulunk befelé a városba, a molószemélyzet kérdezi meddig akarunk maradni. Az egy éjszaka, láthatóan rossz válasz. Elindulunk megkeresni a marina office-t, de csak a charter irodákat találunk. Hamarosan kiderul ez nem igazán public kikötő, hanem a Sunsail-nak van itt több száz hajója. Az ő irodájukban a zsúfoltságra hivatkozva, (szombati turnusváltás van) elküldenek szembe a szomszédos kikötőbe. Átállunk Wickham bay-ba, az ottani irodában kérdik van-e előfoglalásunk. Nincs, de azért kapunk helyet 60 dollárért. Mikor kiderül, hogy katamarán vagyunk, kilencven dollárra módosul az ár. Ezt is elfogadjuk, és besétálunk a városba. Megkeresem a postahivatalt, bélyeget szeretnék venni,de sajna szombaton délben bezárt. A szomszédos ajándékbolt eladója felajánlja, hogy hétfőn reggel feladja  a lapjaimat. Kinézem belőle, hogy megcsinálja. A főváros elég pangó, gyakorlatilag két utca az egész. Tetszik, hogy a helyiek táblákon fejezik ki véleményüket a dolgokról. pl. ?Az, hogy Ön hülye, nem jogosítja fel, hogy erre a helyre parkoljon...? Három zápor is elér bennünket, mire visszaérünk a hajóra. A kikötőből sikerül skype-on beszélnem az otthoniakkal,  Teszünk még egy gyalogos próbát az esti főváros felfedezésére, de teljesen lehetetlen. A legnagyobb buli a helyi katolikus templomban van, piros ruhákba öltözve tartanak egy zenés kerti partit. Életemben nem voltam még ilyen fővárosban , ami ennyire nem horozza magán egy főváros elvárható szellemiségét. Megcsodáljuk a kihalt városban kocsikázó 5-6000 köbcentis autócsodákat, majd lefekszünk. Holnapra Tortola nyugati vége, a cél.

 

Február 12 vasárnap.

Reggel megpróbálunk benzint szerezni a bocihoz. A Sunsail-es kikötőben több kört teszünk, mindenki mást mond (egyébként sem értem az itteni ?angolt?)végül megkeressük Danielt, aki   tegnap már megtankolta a hajónkat, ő simán ad két gallon benzint 10 dollárért. Hip-hip... A többiek bevásárolnak a kifogyott készleteink pótlására a helyi ABC-ben. Éjszaka megérkezett két giga cruiser, miattuk kinyit a helyi piac, olcsó suvenirből bőséges a választék. Kiderítjük a kikötőirodán, hogy a BVI-ről a kiléptetési procedúrát is végig kell majd csinálnunk, különben komoly problémáink lehetnek. Átdolgozzuk az útitervünket, így pluszban bemegyünk Great Harbour-ba is Jost Van Dyke szigetén, mert ott van custom office.

A helyi boltban kapunk egy prospektust ami delfinfarmot hirdet, ahol lehet együtt pancsolni a delfinekkel. Elindulunk, a kikötőből de teljes képtelenség a delfinfarm előtt lehorgonyozni és bocival partra szállni, így ezt a programot legközelebbre halasszuk. Nemsokára feltűnik az USA fennhatósága alá tartozó St. John szigete. Végigmegyünk az angol-amerikai határon (a coast guard nem zaklat), majd továbbmotorozunk és Soper's Hole kikötő mellett elhaladva kora délután megérkezünk Smuggler's Cove strandja elé, ahol lehorgonyzunk. Kisnorkelezem a partra, a víz alól jókora úszóláb tűnik fel mellettem. A felszínre emelkedve meglátom, hogy egy barátságos pelikán tapossa a vizet mellettem a part felé. Őt, én nem zavarom, én örülök neki, így nemsokára hat társa is csatlakozik hozzánk. Láthatóan megszokták már a strand világát, zajait, békésen (és ügyesen) halászgatnak a fürdőzők között. A Beach Bár Valentin napi partit hírdet ma estére ezért a bőséges ebédet követően sziesztával készülünk. Hatkor kiürül a strand, láthatóan elmarad a Bálint napi rendezvény, így a hajón beszélgetünk Pink Floyd zene mellett.

 

Február 13 hétfő

Ma és holnap Jost Van Dyke szigetét fedezzük fel. A St. Martin-i charteres szerint a világon itt a legfinomabb a lobster, remélem találkozunk ehető rákkal. Reggelizünk, majd kibocizunk a partra a Patrizia bar-ba sörért. Délben felkerekedünk és megcélozzuk a kis Sandy szigtét, ami kiváló búvárkodós hely a pilot könyv szerint. A hely poszter szerű, bójákra lehet kötni ingyenesen, védve a korallokat. Órákig nézegetem a színes vízalatti világot. Fantasztikus. Délután elmotorozunk a JVD Little Harbour öbölbe, ahol a Sidney's Peace and Love éttermében gigarákokat vacsorázunk. Finom, de én valahogy nem kedvelem a rákhúst. A skipper itt ingyen eszik, de így is 350 dollárt fizetünk. A bárban rengeteg telefirkált hajós póló lóg a mennyezetről. Magyart nem találunk, ezért felhasználjuk az enyémet és a legfőbb helyre kiakasztjuk mi is. A bár egyébként rendkívül humánusan a tölts magadnak amit akarsz elvét követve működik. Itt aztán senki nem panaszkodhat, hogy a csapos szűken méri az italt. Megismerkedünk a mellettünk álló dán hajóval, mi Koppenhágát dicsérjük, ők Puskást és közösen szidjuk a svédeket. A hangulat remek, még a hajónkra is átbociznak éjszaka egy búcsúpohárra.

 

Február 14

reggel ötkor ébredek, hogy fütyül a szél, rángatja a hajót. Gondolkodom, hogy megduplázom a kötelet a bóján és a bocin, de a zegernye abba is marad, helyette egy gyönyörű szivárvány látszik.

Nyolc után, fele csapat még alszik, de elkötünk a bólyáról (25 usd) motorral elindulunk Great Harbourba, kijelentkezni a vám irodán, Bójára kikötünk, kibocizunk a molóra, a rendőrség az emeleten, a vám a földszinten van. Hamar kiderül nem szükséges a kijelentkezés, mert mi fix egyhetes határidőt mondtunk a bejelentkezéskor, így a mostani papírgyártás elmarad. Szuper. A parton közben helyi piac alakul ki, valami agrárgazdálkodók napja rendezvény, sok a gyerek, felnőtt, ünnepi beszédek, stb... Bevásárolunk a helyi grocery-ben, majd elindulunk vizet tölteni a zöld házikós mólóhoz. Itt üzemanyag is van. A víznek gallonja 20 cent, 100 gallont veszünk a tartályokba. Elvitorlázunk és szépen kreuzolva  délután négyre megérkezünk Peter island északi oldalán lévő Dead man öbölbe. Gyönyörű hely, az Amway Corporation-nak is itt van resort-ja. Amíg fő a vacsora nagyot fürdünk, sikerül pár helyi ráját is felrebbentenem a tengeri fű közül.. Holnap reggel napfelkeltekor indulunk vissza St Martin-ra.

 

Február 15.

Fél hétkor ébredünk, kávé és hétkor horgonyt húzunk. 15 csomós a szél, északkeleti de sikerül majdnem irányra préselnünk 6 csomóval. Elmegy mellettünk egy kikötni készülő kredenc. 10 órakor gyengülni kezd a szél, innentől kénytelenek vagyunk motorlázni, hogy meg legyen a sebesség. Este hatkor lehúzzuk a vitorlákat, hogy ne sötétben kelljen, a fennmaradó 30 mérföldet már motorozva tesszük meg. Sűrűsödik a hajóforgalom, de éjfélkor sikerül horgonyt vetnünk Marigot öblében.

 

Február 16.

igyekszünk kiűzni a tudatunkból azt a tényt, hogy már csak pár napunk van itt ezen a gyönyörű helyen. Reggel közelebb horgonyzunk a francia főváros előtt horgonyzó tucatnyi hajóhoz. Tankolni is elmegyünk marina Fort-Louisba, nem szeretném a szokásos pénteki charter tolakodást a kútnál. 70 litert tankolunk, nagyon lassan megy, mert el kell sétálni a 200 méterre levő kikötőirodába fizetni. Ki kell bociznunk a partra, készleteinket feltölteni. Ezt a Simsonbaai-ba vezető csatorna melletti supermarketből sikerül megoldanunk. Délben indulunk,  a Philipsburg melletti Groor baai felé, csinálunk pár videót a leszálló gépekről, aztán lehorgonyzunk a főváros strandja előtt. A parttal párhuzamos utcákon milliónyi tax free bolt hirdeti a világmárkákat kedvező áron. Sikerül neteznem a Captain Jack ivodából, (wifi kód: TS19AN0AMC) A hajón vacsorázunk, majd egy koktélra kibocizunk a partra, de nyolc körül már csak két bár van nyitva. Úgy látszik itt minden a giga cruiserek utasaira van időzítve, azok meg este hatkor elmentek. Egy éjjel-nappali boltban sikerül 2 deci kristálycukrot kapnunk, a kilós már sok lett volna a reggeli kávékhoz.

 

Február 17.

Kilenckor elmegyünk az öböl jobb oldalában lévő Bobby's marinába vizet venni, (500 liter 10 usd), aztán a keleti oldal mellett felmotorozunk Anse marcel felé. Tizenegyre érünk oriental Beach elé, ahol gyönyörű zöld a víz, amely megtörik a korallzátony mögött. Lehorgonyzunk az egyik strand előtt 20 méterrel. A part felé fúj a szél tecciktudni. Hatalmas az élet, mi is meglátogatjuk az Aloha bárt, koktélozás céljából. A legjobbnak az epres daikiri bizonyul, másodszorra már mindenki azt kér, kisebb shoppingolás, majd Ethnic bár,ahol már amerikai hamburgertis eszünk, teljesen igazian íztelen. Négykor indulunk tovább, Attila csinál pár videót az árboc tetejéről, és ötre már a kikötőnkben vagyunk.

Este hétig tisztálkodunk, majd kitűnő vacsorát eszünk a Calipsó étteremben. Végre sikerül kinn aludnom a hálón és nem is ázom meg.

 

Február 18.

Harmatos a párnám az ébredéskor, nyolc után elmegyek a vámirodába visszajelentkeztetni a hajót francia területre. Kilenc után jönnek visszavenni a hajót. Fél 12-ig a Radisson strandján múlatjuk az időt, délre kértük a taxit, ami 75 usd-ért visszavisz bennünket a Princess Julianna reptérre. Becsekkolunk és 5 után röviddel felszállunk. Irigykedve nézem a Moha beachen kerítéshez rohanó alakokat. Párizsban rohanás az átszállás, így arra ébredek, hogy Pesten döccenünk.

Hurrá újra itthon vagyunk, de már most fogadkozunk, hogy jövőre visszajövünk.

Módosítás dátuma: 2015. március 20. péntek, 21:27
 


Támogatja a Joomla!. Designed by: web ftp reseller web hosting packages Valid XHTML and CSS.

vitorlas