forex trading logo

Életképek

Szavazás

Milyen témát olvasnál szívesen hírlevelünkben?
 
karib naplo 2015 PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Multiwater   
2015. március 20. péntek, 19:23

Karib túra 2015 naplója

Guadeloupe - Dominica - Antigua

 


 

 

Február 21. szombat

Reggel 5-kor találkozunk Ferihegyen, elrepülünk Párizsba, ahol most nem előre lefoglalt taxival, hanem az Air France buszával megyünk át az Orly-ra, ingyenesen.

Délután háromkor indulunk és estére érünk Pointe a Pitre-be, Guadeloupe szigetére, ahol egy helyi zenekar muzsikál a váróteremben, miközben megkapjuk a csomagjainkat.

Egy helyi taxis elvisz bennünket a kikötőbe, ahol beszállunk Lipari 41-es katamaránunkba, melynek Salako a neve, persze azonnal magyarosítjuk Salakosra.

Leülünk egy közeli pizzázó teraszán, ahol elkezdjük próbálgatni a helyi söröket. Megint a Karibik nyer.

Reggel hétkor (magyar idő szerint) felébredünk, itt még koromsötét éjszaka kettő van. Elsétálunk felderíteni a kikötőt, megismerkedünk a kikötő kutyáival, a vizesblokk zárva.

Pár kisebb záport követően reggel lesz itt is.

 

Február 22. vasárnap.

Az előkészített jegyzék alapján átnézzük a hajót, minden rendben csak a grószon találunk egy kisebb szakadást a harmadik reff bekötésénél. Jönnek a helyiek, hamar megragasztják, és egy részletes térképes ismertetés után bevásárlunk és elindulunk Il de Saintes kis szigetcsoportja felé.

Erősödő szélre számítok, mikor kiérünk Guadeloupe takarásából, majd ennek megfelelően húzzuk fel a vitorláinkat. Még csak  a kikötő öböl szájánál járunk mikor már 25 csomós oldalszelünk van. Na akkor csak génua. Ezzel is megyünk 6 csomót. Mi lesz a nyílt vízen? Gondolom. Furcsa, de a nyílt vízen csendesedik a szél, ezért reffelt grószt is feltesszük. Így érkezünk meg Terre de Haut öblébe ahol minden bója foglalt. Egy helyi átirányít bennünket Pain de sucre öblébe, ahol már nincs hely, így egy nyitottabb partszakasz előtt horgonyzunk le a kettő között. A horgony jól tart, de beállítom a horgony riasztást.

 

Február 23 hétfő

Pár éjszakai zuhé után gyönyörű napfelkeltével indul a hétfő reggel, amit fürdés követ. Nem is értem az embereket otthon, mi a bajuk a hétfőkkel J

Elindulunk Dominika felé, reffelt grósszal. A 20 mérföldet szűk 3 óra alatt megtesszük, pedig még a génuából is be kellett tekernünk.

A Prince Ruppert öböl szájánál már jön is egy helyi csónakos, akit el hessegetünk, mert a charteres srác és a Chris Doyle féle hajóskönyv is egyöntetűen a Cobra csapatot tartja a legjobb választásnak. Hamarosan az ő emberük is megérkezik (Bounty) és egy bójához vezet bennünket.

Kettőre visszajön értünk, kivisz  a vámirodához és megállapodunk vele egy Indian river túrában 30 eur. Az irodájukban választunk az albumból egyet a dzsippes szigetfelfedező túrájukból. 80 eur/fő.

A határőrök kedvesek, kitöltjük a papirokat (kilépéskor nem kell majd, ha 14 napnál rövidebb ideig maradunk) 40 EC-t fizetünk, és átszállunk egy evezős csónakba, végig megyünk a vadregényes dzsungelfolyón, tisztára mint egy boszorkányos film díszlete, rengeteg állattal.

 

Az út végén az őserdőben egy helyi bár vár bennünket, fantasztikus rumpuncs választékkal. Háromfélét is kipróbálunk.

A tengerpartra visszaérve átszállunk és Bounty elvisz bennünket a Blue étterembe. Helyi söröket iszunk, és megvacsorázunk, sajnos erre sokat kellett várni de némelyik félig nyers volt.

Ezután Bounty és nagydarab  (börtönőr) barátnője visszafuvaroz bennünket a hajóra.

 

Február 24 kedd.

Reggel Bounty hoz kenyeret és fél kilencre megérkezik értünk, kivisz a szigetfelfedezéshez.

Elindulunk a kisbusszal fel a hegyek közé, első program egy barlang amit úszva lehet megtekinteni. Hamar odaérünk, meglep, hogy sofőrünk mentőmellényeket kezd kiosztani a csomagtartóból.

A víz jéghideg, a barlang sötét, és elég nagy az áramlás, két helyi segítő jön velünk és kötéllel húzzák, segítik a haladásunkat.

Mikor visszaérünk a napvilágra, dideregve veszünk egy kis üveg rumot a nyakláncárus hölgytől, azonnal megisszuk, a nap is kisüt és megmelegszünk.

Vezetőnk megrendelte az ebédet, hal, csirke, rák, kecske a választható. Az étterem gyönyörű helyen van, a teraszon esszük meg a kitűnő ebédet, finom koktélokkal.

 

Ezután a Trafalgar vízeséshez megyünk, amiből kettő van, a Papa és a Mama. Jéghidegek mindketten, de köztük van egy meleg vizes termál zuhatag is. Persze abban üldögélünk.

Kb egy óra múlva érünk vissza a kocsinkhoz. Sofőrünk táncol és integet a parkolóban, miközben dübörög a zene a kocsiból. Már többen fényképezik őt.

Lerobog velünk az életveszélyes szerpentínen, egy  botanikus kertbe, ahol megnézhetjük a nemzeti papagájokat.

Ezután egyre vadabbul vezet, de mikor szólunk neki visszavesz a tempóból. Visszaérve Porthmouth-ba fizetünk a túráért, kapunk két gyümölcskosarat és Bounty visszafuvaroz a hajónkhoz. Vacsi a fedélzeten.

 

 

Február 25 szerda.

Reggel fél nyolckor kibocizunk kenyérért. Én vissza akarom vinni a Cobra kft. könyvét amiből ki lehetett választani a sziget túrát. Bounty elfelejtette elvinni. Siklatok a part mellett mikor felvágódik a motor bömbölve, beleakadtam egy hálóba. Ó hogy az a? A parti halászok integetnek menjek már ki a kerítőhálóból, amit két csoportban rángatnak a part felé. Esetleg lehetett volna jelezni, morgok, de kikászálódom belőle.

 

Visszatérve a mólóhoz, kiderül a kenyérbolt, nyolckor nyit, addig is sörözünk egyet. A hajóhoz visszatérve, elindulunk a víztöltő pontonhoz, 20 usd-ért kapunk 600 liter vizet.

Nekiindulunk a 30 tmf útnak, 6 órát számolok 5 csomóval, de 8-9 között megyünk, így délután egykor már kikötünk újra Guadeleope-n a Marina Riviere Sens-ban. Egy személyes a kikötő személyzete, és hely is csak egy van. Szuper, nekünk pont elég. 28 eur az éjszaka, van villany, víz, zuhany, wc, wifi.

A customs iroda a Barracuda étteremben van, de nekünk nem kell bejelentkezni, hisz ez a sziget a hajó anyakikötője.

Elindulunk vacsorázni a közeli városkába (1,5 km), de a kézikönyvben leírt parti sétányt nem találjuk meg a sötétben., így a kikötő Barracuda éttermében eszünk finom halat.

Holnap a Pigeon Island felé megyünk a part mellett, ami a Cousteau nemzeti park része és gyönyörű.

 

Február 26 csütörtök

Hétkor a kukásautók zajára ébredek, érdekes ez minden városi kikötőben így történik. J

Macerás lenne a bocival történő bevásárlás, így inkább a kikötős fiú segítségével keresek taxit,aki befuvarozna a supermarketba és pénzt váltani bennünket.

A Casinoban mindent veszünk és a taxis elvisz bennünket egy belvárosi lottózóba, ahol sikerül ECD-t váltani.

Bepakolunk és elindulunk a nemzeti park felé, a part mellett, de egyre inkább szembevág a szél. Az öbölben már sok hajó van, találunk egy üres bóját, rákötünk, de hamarosan kiderül vándorol a betonkockája a mederben. Arrébb állunk horgonyra, másodszorra jól fog, de Fruzsi még leellenőrzi a víz alatt.

Fürdünk, teknősöket nézegetünk és kibocizunk a strandra, ahol egy Salvador Dali kinézetű vidám figura a pultos. Punchokat iszunk, amit egy ötliteres befőttesüvegből szed elő merőkanállal.

Este finom bolognai készül a reggel bevásárolt alapanyagokból. Feltámad a szél, egész éjszaka tombol, sokszor harminc csomó felett.

 

Február 27. péntek

Várakozással indul a nap, olyan nagyok a hullámok és a szél, hogy a Pigueon sziget biztonságosan nem közelíthető meg. 10-kor kezdenek megindulni a helyi motorosok, kihordani a sznorkelezős helyekre az embereket. Mi a 12:45-össel megyünk ki fejenként 14 eur-ért. Két órán keresztül nézegetjük a tenger élővilágát a langyos vízben, aztán elindulunk Deshais felé, ahonnan átmegyünk majd Antiguára.

Deshaisba megérkezve, lehorgonyzunk és kibocizunk a városba, ami tipikus egyutcás, de minden kapható ami nekünk kell.

 

Február 28. szombat

Hétkor kelünk, nyolckor indulunk legyűrni a 40 mérföldes nyíltvizi távolságot Antiguáig. A windguru 15 csomós keleti szelet mutat ami optimális. Egy osztrák hajó keveredik mellénk, ők is mi is felszerelnénk párhuzamosan. Persze pont ekkor zúdul ránk egy kiadós zápor, erős széllel. Miután elmegy az eső a szél megmarad, ezért reffelve húzunk vitorlát. A szél egyre gyengébb, ezért lépésenként kireffelünk. Ezután persze megint erősödni kezd. J Újra bereffelünk, kitalálhatná már mit akar a szél, morgok. Meghallja és beáll satbil 30 csomósra.

Nem ez volt ígérve, de elmegyünk vele English harbour-ig. Horgonyt dobva odatolatunk és kikötünk a Yacht Club Antigua egyik mólójához. Elrobogok a custom office-ba beléptetni a hajót, mert egy óra múlva zár az iroda.

Sikerül is hamar, mert az egyik vámos kedvesen diktálni kezdi a beírandó útlevél adatokat. Lehet, hogy munkát vállalok angol nyelvű gépírókisasszonyként. 16:45-re épp sikerül befejezni, így az iroda személyzete megmenekül a túlórától. Kifizetek 250 ECD-t és 20 eurt, így elbúcsúzunk egymástól a jól végzett munka örömével.

Visszatérve a hajóhoz kicsit áll a bál, mert kikötés közben elszakítottuk a csavarral a szomszéd hajó elektromos vezetékét, amit az üres kikötőhelyünkön, a víz alatt húztak át móló konnektorig.

Szerintünk lehetett volna a mólón is, ő szerintük meg ha bejelentkeztünk volna előre, kivették volna.

Végül is sikerül megegyeznem a skipper lánnyal, (Lucy), hogy vesz új vezetéket, a csatlakozók épek maradtak, és a számla alapján kifizetjük.

Ezután bejelentkezünk a marina office-ban. 88 eur-ért kapunk egy éjt. Elmegyünk vacsorázni a Trappas étterembe, utána pedig Life on the corner ivodában töltjük el az időt.

 

Március 1 vasárnap

Reggel a kikötő irodában kezdünk, keddre lefoglaljuk a helyünket visszafelé. Simán megy. Kisebb sétát és bevásárlást követően elindulunk Morris bay felé, ami egy szép homokos öböl 13 mérföldnyire.

Megérkezünk és lehorgonyzunk a paradicsomban, egyedüli hajóként. Teccik.

 

Fürdünk, majd kibocizunk a tök üres strandra. A Nets bárban free wifi van és hideg sör, erős koktélok. Vacsorázni nem tudunk, de ajánlják az OJ?s éttermet. Szerintük a közelben van.

 

Bocival elindulok felfedezni a helyt, de mindenki akitől kérdem, csak dél felé mutogat, hogy még tovább, még tovább.

Egy idő után feladom a dolgot, és a fedélzeten készítünk nagyon finom vacsorát.

 

Március 2. hétfő

Egész nap strandolunk pár helyi család társaságában és a Nets bár árnyékos asztalainál üldögélünk. Délután háromkor indulunk el a közeli Jolly Harbour marina irányába. Bejelentkezünk a 68-as csatornán. Hamarosan megérkezik a dock master és a Dream Yacht  Charter molójához vezet bennünket. Oldallal kikötünk, annyi a hely.

 

Vacsorázni a marina görög éttermébe megyünk, ami nagyon jó választásnak bizonyul, mert az eredeti görög tulaj nagyon jó vacsorát tálaltat nekünk. Születésnaposunk kap tortát, gyertyával.

Ezután bevásárlunk a kikötő áruházában.

 

Március 3. kedd

Reggel a hajós zuhanyzóban kezdünk, ami igazán színvonalas objektum. A mai napon el kell indulnunk visszafelé sajnos. A Nelson Dockyard a cél, de előtte megállunk még a Nets bárnál amit nagyon megkedveltünk. Kifizetem a 88 eurós éjszakázást, megtankolunk a benzinkútnál, majd vissza motorozunk a Morris öbölbe, ahol nagy a zsúfoltság a strandon, mert egy óceánjáró utasai strandolnak épp.

400 ecd értékben koktélokat fogyasztunk, a chocolate monkey-nek van a legnagyobb sikere, majd este elhajózunk az Antigua Yacht Club molóján lévő reservált helyünkre. Újra a Strapas étteremben vacsorázunk. Majd a kikötő bárjának élőzenekarát hallgatjuk.

 

Március 4. szerda

Reggel már nyolc előtt a Nelson Dockyardban levő custom irodánál vagyunk a papírokkal, így legelsőként lépünk ki aznap az országból. Guadeloupe-ig 40 mérföld vár ránk ma Deshais öbléig.

Elindulunk 30 csomós szélben, raumban, megyünk szépen, de az öböl fullra tele van, horgonyzóhelyet nem találunk biztonságosat, így megszületik a döntés, megyünk tovább Riviere Sens marinájáig. Ez még 20 mérföld, a szél erősödik, a tetején 44 csomót mutat a műszer. A hajókonyhán palacsinta készül, ami finom, csak az erős szél kifújja belőle a lekvárt evés közben, sajnos. Már sötétben óvatoskodunk be a kikötőbe, szerencsére a múlt heti helyünk üres, így a szokásos módon kötünk ki a zöld hajó mellé.

 

Március 5. csütörtök

Reggel nyolckor megyek a kikötőirodába, kifizetni a két éjszakát, most a múltkori 28 eur helyett 36-ot kérnek, kiderül a múlthéten egytestű tarifát fizettünk. Kapunk két mágneskártyát, meg kulcsokat a zuhanyzóhoz, wc-hez.

 

10 után sétálunk be a parton a városba, ahol először a piacot találjuk meg végtelen választékával. Majd a kifőzdében fogyasztunk el pár kitűnő rántott csirkecombot, sörrel.

Este a hajón főzünk vacsorát, serpenyós krumpli baconnal és tzatziki salátával. Előtte megvarrom a bimini elszakadt varrását.

 

Március 6 péntek

Megtankolunk, majd indulunk Ilet du Gosier-hez ami kitűnő fürdőhely a charteres srác szerint. A térkép szerint csak 18 mérföld, de a sziget déli csücskét elhagyva szembe kell mennünk a keleti széllel, és a hullámokkal. Reménykedem, a két motorban és a gyengülő szélben. A windguru mára is 15-20 csomósat jelez, mint két hete folyamatosan. Fohászkodom, hogy ma már végre találja el. A világító toronynál már látszik, hogy porzik a víz, úgy fúj. Na ez megint nem húszcsomós, bosszankodom értelmetlenül. Nincs mit tenni szembefordulunk vele, a két motor dolgozik, de így is csak 2 csomóval megyünk előre. Sokáig fog így tartani a 18 mérföld. A robot sem tudja vinni a hajót, mert ahogy egy kicsit is kiesik a szembeszeles állapotból, azonnal 40-50 fokot leforgat a szél bennünket, akkora felület a két hajótest. Egy darabig segítek a robotpilótának a motorok fordulatszám változtatásával, hogy könnyebben vissza tudjon vergődni a szembeszeles irányba, de aztán kézbe kell venni a kormányt, szinte minden hullámra rá kell kormányozni. Fárasztó és unalmas egyszerre.

Azért csak fogy a távolság és a part mellett, apránként tudunk mind északibb irányt venni, egyre kellemesebb a menet, a végén már vitorlát is tudunk húzni.

Délután négyre érkezünk a kis szigethez, ami száz méterre van Guadeloupe partjától. Kibocizunk, de minden zárva van Így csak körbesétáljuk a focipályányi területet. Horgony szedés után elindulunk a közeli Pointe a Pitre marinába, ahonnan elindultunk két hete.

Kikötés előtt megint teletankolunk, a kutas harsány Szervusz Budapest-tel köszön rám, mikor mondom, magyarok vagyunk.

Visszaállunk a helyünkre, szépen, de kicsit szomorúan, mert véget ért az idei utunk. A vacsorát a közeli Rhuote de Rhum étteremben fogyasztjuk, el ahol felvonultatják a francia konyha színe-javát.

 

Március 7. szombat.

Harsány csörömpölésre ébredek kora reggel. A mellettünk álló búvár motorosra pakolják fal a tucatnyi palackot és a rengeteg holmit, ami a merüléshez kell.

Párszor felpörgetik a motort is, hogy biztosan működik-e. Olyan hosszasan csinálják, hogy mindnyájan felébredünk.

A hűtős maradékokból fenséges reggelit készítenek a lányok, majd hamarosan érkezik a chartercég embere is, érdeklődni mikor kaphatják vissza a hajót. Mondjuk neki, hogy kb. két hét múlva esetleg. Nagy nevetés a válasz, de szerintem benne lenne. Megcsináljuk a check out-ot, visszakapjuk a depositot, és pár ajánlást, mivel tölthetjük el az időt az esti repülőig.

A közeli tengeri akvárium megtekintését választjuk. Megéri a 12 eurós belépődíjat, mert hatalmas akváriumokban láthatjuk itt a tenger színe-világát. Vannak itt mindenféle halak, még cápák is, teknősök és egy hatalmas ajándékbolt, ahol sikerül megvennünk az esetlegesen hiányzó ajándékokat.

Finom ebédet követően háromra jön értünk a taxi, ami a reptérre visz bennünket.

A hazaút a szokásos módon telik, és a vasárnap dél már Feri-hegyen talál bennünket.

Búcsúzáskor még megállapítjuk, hogy Antigua homokos strandjaiból még hagytunk jócskán felfedezni valót és Barbuda is vár ránk a titkaival a következő túrára.

 

Jó szelet.

Módosítás dátuma: 2015. március 30. hétfő, 19:30
 


Támogatja a Joomla!. Designed by: web ftp reseller web hosting packages Valid XHTML and CSS.

vitorlas