forex trading logo

Életképek

Szavazás

Milyen témát olvasnál szívesen hírlevelünkben?
 
Marmaris 2013 PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Multiwater   
2013. július 08. hétfő, 19:25

Marmaris túra

2013. június 29 - július 6.

(a Bozburun félsziget felfedezése) 

Tavaly nyári, Rodoszról induló túránkon fedeztük fel a török vizek Marmaristól Gekováig tartó részét.

Már akkor fogadkoztunk, hogy ide visszajövünk, mert kíváncsiak vagyunk a Marmaristól nyuget felé eső partokra is.

Ennek a túrának a történetét meséli el ez a napló. 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

Június 28 péntek
Este találkozik csapatunk Pesten, ahová vacsora után érkezik meg a megrendelt kisbusz. Beszállunk nyolcan, és rövid megállókkal hajnali fél háromra Bécsben vagyunk. Kifizetjük a fuvart és a kihalt reptéren becsekkolunk a gépünkhöz. Igyekszünk aludni valamicskét a székeken a váróban. Benépesedik a reptér, és fél hatkor sok osztrák család társaságában felszállunk Dalaman felé.

Június 29 szombat
Fél nyolckor (ami itt fél kilenc) kisebb döccenővel leszállunk.Ez az első reptér számomra, ahol előbb van az útlevélvizsgálat, csak aztán a csomagkiadás. Előre megvett elektronikus vízumunk miatt nem adunk munkát az unatkozó vízumkiadó tiszteknek, csak az útlevél ellenőrzés sorát kell végigállnunk. Ezután hozzájutunk csomagjainkhoz.

A reptér előtt keressük a megrendelt fuvarosunkat, de a sok táblát emelgető sofőr közül egyiken sem az én nevem áll.. A visszaigazoláson van két telefonszám, előkeresem a papírt, de meglátjuk a nevemet egy frissen érkezett fuvarosnál, aki hófehér csilivili merci kisbuszhoz kísér bennünket, és másfél óra alatt elhoz a marmarisi Netzel marinába. A város gyönyörű látvány az autópályáról.

 

 Pont a Sun charter mólójánál tesz le. Megtudjuk, hogy négykor lesz kész a hajónk, Habanera. Addig lepakoljuk a csomagokat, és elindulunk felfedezni a várost. Beülünk a Scorpió presszóba, (wifi: scorpio326) ahol ánizsos raki és Efes sör segít elviselni a meleget. 

 

Két csoportra oszlunk, Péterék elindulnak helyet foglalni a városi delfináriumban a következő péntek délutáni delfinsimogatásra. Mi pedig felsétálunk az óváros felett magasodó erődhöz.

 

 

 

 

Fentről gyönyörű a kilátás, és hamarosan telefonál a chartercég, hogy kész a hajónk.
SOD 49i hajónk gyönyörű állapotban van, és a felszerelése is párját ritkítóan bőséges.

 

A kötelező és szokásos cuccokon kívül felcimkézett tartalék kötelek vannak 10-20-50 méteres hosszban, valamint egy külön szerszámosláda kisebb nagyobb seklikkel, csavarokkal, awa bilincsekkel.

 

A közeli Migros áruházban bevásárolunk és telepakoljuk a két hűtőt. Vacsorázni visszatérünk a Scorpióba, ahol kitűnő vacsit kapunk 450 líráért.
Vacsora után meglátogatjuk a közeli bazárt, ahol 180 euróért Doxa órákat lehet vásárolni nagy választékban. Beérjük két Tommy Hilfiger papuccsal, amit lealkuszunk 9 euróra. A magyart kicsit beszélő tulaj sopánkodik, de szerintem így is keresett a bolton. Visszafelé a sokatmondó nevű Bar street-en jövünk vissza, ahol házanként más-más zene dübörög, de a táncparkettek elég üresek, inkább az utcán nagy a nyüzsi. A kikötő étterméből is dübörög a zene, de szerencsére a hajónk, távolabb a móló közepén áll, így tudunk pihenni.

Június 30 vasárnap

Nyolckor ébredek, már meleg van. Kisétálok  a Scorpió bárhoz, letölteni a friss időjárás jelentést, a windguru és a török oldal is (www.mgm.gov.tr) hasonlóképpen 20 csomós nyugat-északnyugati szelet mutat. körülnézek, de levél sem rezzen. Ennyire védett lenne a kikötő? Meglátjuk. 

Veszünk még friss kenyeret meg koktélrákot, tejszínt a vacsorához. Kisebb reggelit követően induláshoz készülődünk. Megtekintjük amint a szomszéd osztrák hajón beleejtik a bevásárló kocsit a vízbe a mólóról,  de sikerül kihalászniuk.
Kimotorozunk az öbölből, lengedezni kezd a szél, és hamarosan eléri a beígért 20 csomót. Sajnos inkább nyugat-délnyugati, mi pont arrafelé szeretnénk menni, így kreuzolni kezdünk Bozburun félsziget partjai mellett. A szél tovább erősödik, így reffelni kell előbb a grószt, aztán a génuát is. A hullámok elég kellemetlenül hegyesek felkavarják az ember gyomrát, így megszületik a döntés, nem erőltetjük a kitűzött esti célpontunkat (Serge limani) hanem kikötünk a Gerbekse öbölben. Elég keskeny az öböl, talán 100 méter sincsen. Lehorgonyzunk a közepén, kicsit zavaró, hogy fürdőzőket szállító gulletek jönnek mennek mellettünk a homokos strand felé, de elvagyunk. Letesszük a bocit és az érkezéskor vízbe esett fél papucsom keresésére indulok. Sajnos sikertelenül. Iszunk egy rumoskólát, majd vízbe dobjuk a megmaradt papucsot is, hogy mutassa meg merre vitte a tesóját az áramlás és a szél. Zolival és távcsővel megint utána eredünk. Az expediciót teljes siker koronázza, előbb a bedobott papucsot szedjük össze, majd nem messze tőle a szökevényt is megtaláljuk. Visszatérve a hajóra, megünnepeljük, majd fürdés után átmotorozunk a szomszédos, horgonyzásra alkalmasabb a Ciftlik öbölbe. Harmadszorra tart csak jól a horgony, kedvező, hogy a szokásos 50 helyett 70 méteres láncunk van, 10 méterenként szépen megjelölve.

 

Alig csillapodik a szél, ezért beállítom az anchor alarmot. Kibocizunk a strandra, ami nem homokos inkább kavicsos. Állhatnánk a szemközti partok éttermeinek mólóihoz is, de van kajánk bőven.

 

Visszaérve a hajóra pompás vacsorát eszünk, tejszínes rákot tésztával és fehérborral. Beszélgetést követően éjfélkor aludni térünk, én két óránként ránézek a chartplotterre, de egyhelyben állunk, csak szokásos holdsarlót rajzolja a track.

Július 1. hétfő
Ma csatlakozott Horvátország az Unióhoz. Ezt megünnepeljük és könnyű reggeli után elindulunk.

 

Már reffelve húzzuk fel a vitorlákat és megyünk szépen az erősödő szélben a part mellett. A jelentkezők kipróbálják a kormányzást, a 35-ös pöffök között ez erős kezdésnek tűnik, de egyszer sem kell belenyúlnom a lányok munkájába.

 

Kettőkor érünk a Serge limanihoz, aminek a keskeny bejáratát száz méterről látjuk csak meg. Bemotorozunk a keskeny fjordszerű öbölbe, a Nemo étterem menedzsere lelkesen segít bójára állni.

 

Nyolcra rendelünk asztalt. A menedzser kiviszi ötven méteres kötelünket a partra és egy nagy sziklához köti. A csapat nagyobbik fele megmássza a közeli hegyet, mi fürdéssel múlatjuk az időnket.
Egy hirtelen széllökés hátára fordítja a bocinkat. Na ilyet sem hallottam még. Gyorsan visszafordítjuk, a külmotorból orrán száján ömlik a tengervíz. Egy helyi csónakos látva az eseményeket segítségünkre siet, szerencsére bőséges a szerszámkészletünk a hajón, így a helyi jó tanácsai alapján kiengedjük a vizet a porlasztóból, a gyertyát kivéve kijáratjuk a vizet a hengerből. Rövidebb száradás után a gyújtóelektronika is életre kel és van szikra. A motor beindulását a helyi halásszal közösen sörözve ünnepeljük.
Nyolckor kimegyünk Nemo kapitány farm éttermébe, ahol szabadon mászkálnak a nyulak, kecskék. A tulajnak be nem áll a szája, 50 líráért ajánlja az előétel, főétel kooprodukciót. Választunk, megkapjuk és így jóllakunk. Sörrel együtt 500 lírát fizetünk nyolcan, de ebben benne van a reggel hajóra hozandó friss kenyér is. Közben a tulaj fényképezkedik a lányokkal, sőt nyári diákmunkát is felajánl számukra. Megnézem az időjárásjelentést, (wifi ASD12asd), 15-20 csomós északi szelet ír, ami számunkra pont szemből fog fújni. Bozburun a cél, ott van egy kis kikötő és infrastruktúra, hogy  készleteinket pótoljuk. 

Július 2. kedd
Reggel érkezik a kenyér, amit mustáros virslivel elfogyasztunk. Péter kiúszik és leszedi a kötelet a szikláról, elindulunk motorozva a part mellett. A szél eléggé szembevág, így fröcsköl rendesen. Dél körül tudunk már kelet felé fordulni, és reffelt vitorlát húzni, így javulnak az életérzéseink. Megérkezünk Bozburun elé, de korán van még, így egy kis öbölbe megyünk fürdeni.

 

  

A hely hibátlan, csak két hajó van és meleg, mondom meleg a víz, homokos parttal. Szuper. Zoli és a lányok nekiállnak paprikás krumplit készíteni, amibe belekerül a tejszínes rákból megmaradt tészta is.

 

Délután elindulunk Bozburun felé, ami egy relatíve kis kikötőmedence.  Halászhajók és gulletek állnak benne. Ledobjuk a horgonyt középen (reménykedem benne, hogy nem akad bele a többibe) és parthoz tolatunk, az utso helyek egyikére.

 

Ha valakinek nem jutna hely, horgonyozhatna a kikötő mellett is, de nekünk porzanak a víztartályaink, így tölteni kell. Egy segítőkész marinéró kiviszi a slagunkat és a 220-as kábelünket, valamint az összes szemetet. Full service a javából. Mennyibe fog ez kerülni? gondolkodom. Megjelenik a kikötőmester hölgy, ragyogó vörös hajjal, és elkér 45 eurót. Az ötvenesből visszaad 60 lírát, amit nem nagyon értünk, de bólogatva elfogadjuk. Merthogy két líra kb 1 euró. Ezek szerint  negyven líráért alszunk itt. Megesszük a finom, mondom finom paprikáskrumplit, cserébe megdícsérnek a szép kikötésért. Kisétálunk a partot felfedezni, a pilot könyv szerint ajánlott hely az Osmans place bár a minaret alatt. Megtaláljuk, beülünk és bacardi kólákat, jegeskávékat, söröket fogyasztunk nagy mennyiségben, 192 líráért. A közeli supermarket este tízig nyitva van,így nem kell kapkodnunk. Háromnegyed tízkor esünk be vásárolni, a tulajdonosok nagy örömére. Megveszünk hirtelen mindent, a tulajdonos hölgy közli, hogy a bevásárló kocsik, maradhatnak a mólón, majd a férje reggel összeszedi és visszatolja a boltba. Hasznos dolog egy férj a háznál. :)
Fogyasztunk valamennyit a frissen vásárolt italokból, aztán úgy érezzük ki kell menni megint a városkát felfedezni. Eljutunk az első discóig, ahol dübörög a zene, de teljesen üres. Hamarosan megtöltjük élettel. A helyi dj eléggé düc-düc zenét szolgáltat, így Zoli átveszi a pultot. Innentől elég változatos a hangzás Koko- Jambó és a Pokolgép dübörög felváltva, de mivel kizárólag magyar a vendégsereg, ez senkit sem zavar.
Hajnalban sétálunk vissza a csendes kikötőben álló hajónkra.

Július 3 szerda.
A reggel már az ismert Osmans place bárban talál bennünket, jeges kávét iszogatva. Van vonzereje a helynek ezek szerint.

 

Kicsit sétálgatunk a városban, találunk közben egy publikus ivóvízkutat. Elég igényes kialakítású...

 

Kimotorozunk és rövidesen lehorgonyzunk a már tegnap megismert öblünkben. Most csak egy hajó van benn, az is dél körül elmegy. Mi maradunk délután négyig, megesszük a maradékokat, valamint egy adag sajtos paradicsomos tésztát. 
Motorral tesszük meg a hátralévő utat a Sogüt öbölbe. Beállunk a libasorban kikötéshez motorozó hajók sorába, és az Octopus vendéglő girbrgurba molójához tolatunk.

 

Két és félmétert mutat a műszerünk, a kormánylapátot nyugtalanítóan közelinek érzem a mederhez, de megnyugtat a marinéró, hogy oks lesz. Hullámok nincsenek, csendes a víz az öböl legvégében. A víz kristálytiszta, a helyiek és a parti szállóvendégek fürdenek a strandnak kialakított részen.
Este hétkor indulunk vacsorát keresni. A pilot könyv a Captains table éttermet javasolja, hamarosan meg is találjuk, egy holland hölgy vezeti mosolygósan. Hamarosan megjelenik a török férje is kezében egy kb. 5 kilós hallal.

 

Nem kell noszogatni bennünket, többen is rendelünk belőle. Szeretem az olyan halszeleteket amiben nincsen szálka. Ez pont olyan...
Visszamegyünk a hajóra, ahol a lányok desszertnek kitűnő palacsintát készítenek kétféle lekvárral. A szomszéd hajókról tekergetik a nyakukat az illatok felé. Gabi kimegy a boltba és hoz egy üveg JB-t, aminek még az árát is lealkudja. Cólával fogyasztjuk, majd aludni indulunk.

Július 4 csütörtök.
Ma reggel döbbenek rá, hogy már csütörtök van. Hihetetlen gyorsan eltelt ez a pár nap. Kiülünk az Octopusba kávézni. Egy Clint Eastwood replica pincérrel megvitatjuk, melyik kávénak mi is a helyi neve.  Hajószákácsunk elkészíti  a reggelit. Mindenkinek külön adagot süt és előtte gondosan megkérdi mennyit kér.

 

Szerintem nem hallja a válaszokat, mert hatalmas adagok születnek, amit persze megeszünk. Legalább fogynak a készletek...

A  meteorológia változatlanul 20 csomós északnyugati szelet ír, ami nem gond, mert ma már dél felé haladunk. Bozukkale felé.Délben indulunk motorral, majd a Symi csatornában vitorlát húzunk. Meccselünk egyet egy amerikai lobogójú hajóval. Jól vitorláznak, és jönnek ránk, de amikor beállítjuk a vásznainkat, győznek a méretek. Ők csak 43 lábasok.
Az öbölbe érkezve feltűnik a citadella romja, amit a pilotkönyv is kiemel mint látnivalót. Megállunk a hozzá legközelebb levő Ali baba étterem mólójánál. Kicsit furán írták ki, de megértjük

 

Két segítő buzgólkodik a kikötésnél, kisebb nézetkülönbség alakul ki, mert szerintem nem úgy kéne kikötni bennünket, ahogy ők igyekeznek. Végül saját ötletként elmondják, és átkötik a hajót, pont ahogy én javasoltam. Hurrá...

 

Felmegyünk a kaptatón az erődhöz, döbbenetesen nagy kőkockákból van összerakva.

 

Ezeken lehet mászkálni, a 10-50 méteres meredély szélén. Korlát nincs sehol, némelyik kő billeg. Reménykedem, nem pont ma akar kiborulni a helyéről.

 

A kirándulást követően a mólón pihenünk, pihenünk, pihenünk,

 

majd segítünk kikötni egy svéd hajónak. Döbbenetesen sok gyerek van velük. Némelyiken még az étteremben is rajta van a mentőmellény, nehogy baj legyen. Mi is megvacsorázunk az Ali babában, kicsit megváltjuk a világot, majd lefexünk.

Július 5 péntek.
reggel felkaptatok a hegy oldalában kialakított wc-hez. Nyitott ajtóval üldögélve  hihetetlen szép a kilátás a környékre.

 

Kilenckor indulunk, kb. 25 mérföld Marmaris.  Fél tizenkettőkor érünk a papucs elhagyós öbölhöz, ahol akkora a zsúfoltság, hogy nem tudunk horgonyzóhelyet találni. Ezért a szomszédos Ciftlik öbölben állunk horgonyra egy katamarán és egy gigamotoros közé. Letesszük a bocit és kimotorozunk a boltba hideg sörért. (4 líra/darab) fürdés után snorkelezés a program. Így derül ki, hogy a horgonyunk keresztben fexik a motoros láncán. Az összeakadást megelőzendő előre fele motorozva leheletfinoman távozunk a helyszínről, és kicsit távolabb szedjük fel a macskánkat. Nem lett volna időnk bajlódni a szabadítással, mert ma lesz a delfinúszás, ezért időben vissza kell érni a kikötőbe.
Zsúfolt a kikötőbejárat fél háromkor Marmarisban, de könnyen odaállunk a benzinkúthoz, csak egy tolakodó katamaránt kell elhessegetnünk. 40 litert tankolunk 165 líráért, és beszáll a chartercég skippere, aki leparkolja a hajót a cég mólójához. Miután velünk végzett, fut vissza a kúthoz, hogy a következő hajójukat is behozza.Hát ilyen szolgáltatásról még nem hallottam.

Ezután mint egy Forma 1-es kerékcsere csapat, a Sun-Charter emberei megszállják a hajót és 5 perc alatt leellenőrzik a vitorlákat, wc-ket, motorolajat, a külmotort, köteleket, ponyvákat, térképeket, távcsövet. Kiabálva közlik a brigádvezetővel a holmik meglétét, aki mindent kipipál egy nála lévő listán. Közben a búvár már bugyborékolva körüljárja a hajótestet. Minden oks, így adnak egy zöld cetlit, mehetek az irodába a depositunkért.

Én ilyen gyors hajóvisszavételt még nem is láttam.
Ezután a csapatunk nagyobbik fele elmegy a helyi delfináriumban meghirdetett delfinúszásra, ami hatalmas élmény. Kiderül, hogy az egyik tréner egy magyar hölgy, így anyanyelven zajlik a túravezetés.

 

http://dolphin-therapy.org/hu oldalra érdemes ránézni, ott minden le van írva.

 

Este vacsora a Scorpió étteremben, ma az Ottomán tálat választjuk többen, ami bőséges és finom. Értékeljük hajóslányaink heti teljesítményét, és felavatjuk őket hajósinassá. Nagy tortával megünnepeljük Sári szülinapját.
Ezután a bazárba megyünk, ahol mindenki megveszi az ajándékokat a hazaiaknak.
A kikötő éttermében ízelítőt kapunk a kortárs orosz könnyűzenéből. Az egész hétre jellemző volt, hogy sok-sok orosz nyelvű bérlővel találkoztunk.
Hajnalban végre elcsendesedik a zenekar.

Július 6 szombat

Reggel hétkor ébredek, hogy valaki végighúzza a gurulós bőröndjét a deszkamólón.
Reggel nyolckor jön  charteres érdeklődni mikor tudjuk elhagyni a hajót, mert öt perc múlva jönnének takarítani. Ezt az öt perces felszólítást sem mi, sem ő nem veszi komolyan, de végül is fél kilencre kihurcolkodunk a partra. A fuvaros meg is érkezik időben de a busz elég kopott és piszkos is. Beszállunk a hűtőből kiszedett kajákkal és megkérem álljon már meg valami pékségnél, hogy vehessünk kenyeret a felvágottainkhoz. Meg is áll, egy benzinkútnál, de persze az ottani marketban nincs zsemle. Javaslom neki, hogy inkább valami kis falusi boltnál álljon meg. Bólogat, de elrobog minden ilyen lehetőség mellett. Én meg nem akarom piszkálni újra és újra. Letesz bennünket a reptéren, és egy pillanat alatt nagyhangon követelni kezdi a viteldíjat. Nem hagyom magam megijeszteni, én is közlöm vele, hogy megrendeléskor már kifizettem mindent. Kisebb csoportosulás támad körülöttünk, a taxis végül is felhívja a diszpécserét, majd rövidesen közli, minden rendben, no problem. Ügyes kísérlet volt, de kelet-európából jőve van tapasztalatunk a kezelésében.
A bejárat mellett megesszük maradékainkat (kenyér nélkül is jó a felvágott meg a virsli), majd becsekkolunk. Fél egykor indul a gép Edelweis Airbus 320-as. Nagyon kényelmes gép. A 150 helyre kb. 25-en vagyunk. Jó a kaja, aztán mindenki elfexik soronként, mintha az első osztályon lenne.
Ezek az Edelweis-esek nagyon bátrak. Fém evőeszközt adnak és üveg poharat. Gondolkodtam is rajta, hogy jól eltérítem a gépet ezekkel a veszélyes eszközökkel.
Leszállunk szépen, van másfél óránk a bécsi gépig. Ez több lesz, mert 40 percet késik az indulás. Sőt másik kapuhoz is át kell hurcolkodnunk.

Jesszusom, és mindez a pedáns Svájcban történik.
Bécsben türelmesen vár bennünket a megrendelt taxisunk és gyorsan hazafuvaroz bennünket.
 
Fáradtak vagyunk, de tele élménnyel.
 
Vass Tibor tengernagy barátom szokta mondani, ha jó a hajó és a csapat, valamint az idő, akkor csakis jó túra születhet belőle.

Kiderült, igaza van.

Jó szelet!
 
Következő túránk:
 
üdv: Kovacsmiki 
Módosítás dátuma: 2013. július 10. szerda, 17:09
 


Támogatja a Joomla!. Designed by: web ftp reseller web hosting packages Valid XHTML and CSS.

vitorlas