forex trading logo

Életképek

Szavazás

Milyen témát olvasnál szívesen hírlevelünkben?
 
2013 Karib PDF Nyomtatás E-mail
Február 2 szombat
Reggel 8-kor találkozik hatfős csapatunk Ferihegyen. Meglepően üres az épület, szinte csak a mi párizsi gépünk körül van nyüzsgés.
A csomagom csak 19 kiló, aminek örülök, annak nem, hogy elkobozzák a kabin poggyászomban lévő fél flakon naptejemet. Szép az idő, szinte nincs is hideg.
 
Elrepülünk Párizsba, ahol a leszállás után bekapcsolt mobilom máris csörög, Az átszálláshoz megrendelt taxi sofőrje keres, mondván a nyolcas kapunál vár ránk. Pont a nyolcas kapunál lévő szállítószalag ontja ki magából csomagjainkat, így hamar beszállunk és elindulunk az Orly felé. A dugóban ügyesen szlalomozó sofőrünk háromnegyed óra alatt átér velünk Orly West-re. Kifizetjük a százast, találkozunk két hét múlva.
 
www.foxtransfer.eu
a cég oldala, csak ajánlhatom őket
 
Van még két bő óránk a gépindulásig. Ezt szinte teljesen kitölti a vontatottan haladó becsekkolás. Az ötszáz embert bezsúfolják a hatalmas Boeing 777-300-asba és majd egy óra késéssel elindulunk Martinique felé. Szeretek Air France-szal repülni. Jó a kaja, az üdítőt nyakló nélkül lehet inni önkiszolgáló módon és ha vörösborból kér repetát az ember, azt is különösebb vonakodás nélkül adják.
 
Megnézek két filmet és megpróbálom kirakni a passziánszot párszor. Előttem egy 20 év körüli francia lány ül, a repülőút nagy részét az ülésén guggolva tölti, miközben a hüvelykujját szopja...  Lassan telik a nyolc órás repülőút, helyi idő szerint este érkezünk, Magyarországon már majdnem hajnalodik. Itt is vár az előre megrendelt transzfer, és elvisz bennünket 40 kilométerre lévő Le Marin kikötőben várakozó hajónkra. Az idő kellemes, 25 fok, így lerakjuk a csomagokat és a móló melletti kis ivodában kezdünk ismerkedni a helyi két eurós sörökkel. Loraine a neve a sörnek
11-kor bezárnak, még az asztalokat is szétszedik és elzárják a lakókocsiba. A mólónk kapuját is külön biztonsági ember védi. Kicsit elgondolkozom, hogy tényleg ennyire rossz  a közbiztonság, hogy ezek kellenek? Aludni térünk.

február 3 vasárnap
A hatórás harangszóra ébredek frissen. A belső órám szerint majdnem dél van.. Péterrel elindulunk felfedezni a környéket, megtaláljuk a supermarketet ahol be fogunk vásárolni. A kikötő hatalmas, rendezett, wc-mosdó, sok sok bolt és vendéglő. Leülünk a Mango bay nevű parti étteremben és megkávézunk 2.80 ért. 
Kilenckor nyit az iroda (legalábbis a chartercég taxisa ezt mondta) átnézzük az este az asztalunkra készített felszerelés jegyzék alapján a hajót, szinte mindent megtalálunk. Kilenckor ott vagyok az iroda előtt, negyed tízkor meg eljövök, mert egy lélek sincs ott. (ja ez a karib), de nem zavar, ráérünk. A hajóra visszatérve egy szakember tölti fel épp gázzal a második hűtőnket. Ez lett volna az egyik észrevételünk. Meglátogatom a sarki kisboltot, hideg sör van :) mellette a pékségben süti csodákat lehet kapni 2-3 euróért. tíz körül megjön a charteres srác és átadja a hajót. kiderül apja vietnámi, anyja félig német, félig magyar. Jó fej, mindent megmutat, de én ismerem ezt a hajótípust, pont ilyen van egy barátomnak Fűzfőn. Az irodában kifizetjük a 4400 kauciót, a 165-öt a takarításért, as a 70-et a reptéri fuvarért. Kiderül itt minden 13 órakor bezár azért két csapatra oszlunk, Péterrel lerendezem a határon a kiléptetést a szomszédos kikötő hafenmajszteri irodájában. Ugyanazt a szoftvert használják mint tavaly St. Martinon,így gyorsan megy. Közben a többiek 640 eur-ért ügyesen bevásárolnak két hétre. Felmerül az ötlet, hogy elmegyünk a félórányi hajóútra levő le Salinas strandra, de a finom ebéd elhúzódik a Mango Bay-ben és ezért a pihenés mellett dönt a csapat.
     
Én sertéssültet ettem mézes, gyömbéres mártással 15 eur-ért, nagyon finom volt. Délután még elmegyünk zuhanyozni, ami mágneskártyás, de rendes hajósok beengednek. :)
A charteresek kedvesen adnak egy kártyát. Kezdek rájönni, hogy itt minden elérhető, csak kérni kell. Közben kiderül, hogy a kék és a rózsaszín kupakos vízeink is bubi mentesek, de legalább sok van belőlük. :) Feltűnik, hogy pár óránként bekapcsol az automata bilgepumpa, pedig nincs is mit kinyomnia. kicsit ferdén áll, ezért fordítok rajta, erre megjavul.
Este dobzenekar hangjai hallatszanak az utcáról. kimegyünk megnézni és a helyi templomig kísérjük a vidám társaságot. Ezután keresünk egy sarki kimondhatatlan nevű pizzériát, ahol 7.80 eur-ért finom koktélokat kapunk. 
 
   

február 4 hétfő
Reggel visszavisszük a zuhanykártyát, én elsétálok a supermarketbe és veszek szódát két kartonnal, meg lisztet meg rumot. Clement márkájú 1 literes 14 eur, de lenne feláron is más gyengébb márka. Elmegyek még a helyi patikába naptejet venni 15 eurért.
Kilenckor indulunk el kimotorozunk a zátonyok között és génuával elmegyünk a közeli Le Salinas strandig ahol lehorgonyzunk és megkezdjük a karibozást. Délben kezdünk szedelőzködni miután kipróbáltuk a 6 snorkel felszerelést amit a charteres adott.
 
   
 
Fél egykor érünk ki a sziget takarásából és méretes hullámok között félszélben egyszál grósszal robogunk St Lucia felé, ahol a híres Rodney bay marina a cél. Fél négyre érünk át, de ki kellett húzni egy kis génuát, de ennek ellenére sem bírta az autopilot a vezetést. A chartplotteren behalt a kurzormozgató gomb lefelé módja, így nem igazán tudok magunk elé nézni a térképen. Sajnos a North Up opciót sem lehet megváltoztatni.
bosszantó...
Négykor ötünk ki a marinában, a vhf rádión hiába hívogatjuk, nem válaszolnak, hogy merre van a beléptetési office. Az első alkalmas helyen kikötünk és gyalog elindulunk felfedezni az irodát. megtaláljuk az emeleten, még fél óra a nyitva tartás, de a vámos közli, ma már nem tud velünk foglalkozni, jöjjünk vissza holnap 8-kor. A kikötőirodát is megtaláljuk mellette, ahol a kék fal előtt ülő kékruhás creol lányok megcsinálják az éjszakázásunk papírjait 131 ecd-ért. 1 ecd=81 Ft.
 
    
 
 
Veszek bélyeget is a Martiniquei levlapjaimra. Átállunk az E molóra (mert ott van 220) de sajna a csatlakozónk mérete nem stimmel. Az illetékes dockmaster elmondja vegyünk a boltban átalakítót reggel. mekkora ötlet...
próbálunk a szomszéd angol hajósoktól kérni átalakítót, de lepattanunk róluk.
Ivett mosolyogva elkezdi szervezni a csatlakozó szerzés projektet, melynek eredményeként a kikötős srác hoz egy átalakítót és kisvártatva egy slagot is. villany, víz, vacsora sorrendben történnek ezután a dolgok, közben Ivettet a hajó hősévé avatjuk.
Este még elsétálunk az Ocean Clubba ahol piton sört iszunk 6 ECD -ért (Kelet Karib Dollár) amit csak martricának hívunk röviden. Élő karib zene szól, ütik a fémhordókat rendesen.
Holnap nyolcra megyünk a bankba is ECD-t váltani, aztán irány a Pitonok

február 5 kedd
Nyolckor a bankban kezdünk, 1 eur=3.3 CD
Aztán a határőr office, kézzel kitöltős nyomtatvány, kapunk szép pecsétet az útlevelünkbe, és az egészért nem kérnek egy fillért sem !!!
 
     
 
Feladom a képeslapokat a kikötő irodán, aztán kimotorozunk az öbölből.Felvitorlázunk és a hullámvédett vízen, a pöffös szélben szép napsütésben (tiszta balatoni feeling) Tamás elkormányoz bennünket a Pitonokig. A két hegy St. Lucia jelképe.
 
    
 
Itt egy helyi ember elénk jön és 60 matricáért bóját ajánl. Segít rákötni, és vulkán és vízesés túrát ajánl 120 matrica/fő áron. Lealkudjuk 60-ra. Háromra jön a csapatért. Estére finom paprikás krumpli készül mangalica kolbásszal.  Holnap Bequia a cél ami már a Grenadírok tagja.

Február 6 szerda
Negyed hatkor ébredek  sípolásra, lemerült a komfort akksi :( Úgy látszik sok neki a két hűtő. Nyolckor indulunk a bójáról dél felé. Egyre erősödik a szél, így reffelünk génuát majd a grószt is, így is többször nyakig megfürdet bennünket az óceán. Barátaim akik már jártak erre említették, hogy a St. Lucia - St Vincent átjáró a legzűrösebb része a környéknek. Tényleg teljesen óceániak a körülmények itt. Senki sem akar már Bequiáig menni ami  mégegyszer ennyi út lenne. Fél egyre érünk át St Vincent mellé ahol takarásba kerülünk (végre)
 
    
 
A csarteres nem javasolta megállásra a Chateubelair öblöt (barátságtalan népek), így a Wallilabou öbölt célozzuk meg, amely híres róla, hogy itt forgatták a Karib tenger kalózai című filmet. Az öböl előtt evezősök várnak, egyiküket (Ashlei) vontára vesszük és mutogatva irányít bennünket egy horgonyhelyre. A farkötelünket kiviszi és a filmdíszlet vasmólójához köti.Mindezt 15 matricáért. A mélységmérő 15 métert mutat, amitől kiráz a hideg, de Ashlei megnyugtat, itt mindig a part felől fúj a szél, a horgonynak szinte semmi jelentősége. Elhisszük neki, veszünk pár nyakláncot, karkötőt és elfogadunk egy invitálást egy közeli vízeséshez ahol remekül lehet fürödni.
 
   
 
Vezetőnkkel felsétálunk a dzsungelbe a vízeséséhez, ahol kulturált körülmények között (2 matrica a belépő) megfürdünk a patakban (úniós támogatással). Visszafelé bemegyünk egy ajándékboltba, ahol autóalkatrészek a kert díszei.
 
    
 
Bekalauzolnak bennünket Tonihoz a helyi kocsmába, ami hatalmas atmoszférával rendelkező hely. Tiszta Bosnyák tér feeling :)) Állítja tegnap magyarok voltak nála.
Ötre kimegyünk a helyi costum office-ba ahol sokáig sorban állva bejelentkezünk 370 ecd-ért. Sajna ez nem elég, be kell mennünk Bequiába is ahol az útlevelekbe pecsételnek majd és ki is kell lépnünk egyszer 35 ecd-ért. Visszasírjuk a st Lucia-i gyors és olcsó ügyintézést. 
Lefoglaljuk helyünket a helyi étterembe, 55 a grillezett hal, nyolc a rumpuncs, hat a sör. Majd átsétálunk Tonihoz ahol több rumpuncsot fogyasztunk el egy bajor hajó legénységével. 85 fokos rumra alkudozunk közben. Rá van írva, hogy nyílt láng közelében óvatosan kell fogyasztani. (szerintem mindenhol óvatosan kell, de ezt akkor még nem tudtuk :)) Hajnalban érünk vissza a hajónkhoz.

február 7. csütörtök
Reggel Ashlei hoz friss kenyeret, majd átállunk az étteremhez vízért. Szerencsére itt tudnak slagot adni a helyiek. 25 ecd a víz és a kenyér. Vízvétel után indulni akarunk a horgonyról, mellettünk szerencsétlenkedik egy katamarán. Párszor Péterék tartják el tőlünk a szerencsétleneket, már mérgemben megkérdezem őket angolul, hogy most akkor jönnek vagy mennek??? Néma csend a válasz, csak néznek mint a birkák. Felhúzzuk a horgonyt és elindulunk, mérgemben mosolyogva harsány orevoárral búcsúzom tőlük, erre megelevenednek és visszaintegetnek lelkesen. ja franciák voltak... 
Szinte szélcsendben motorozunk Bequia felé, kissé feltámad a szél, génuát húzunk és 3 óra alatt elérünk az Admirality öbölbe.
 
    
 
Elénk jön egy csónakos, 50 ecd-ért ad partközeli bóját. Szusszanás után, kibocizunk a közeli strandra egy nagy fürdésre, majd este bemegyünk a városba, ahol lerendezzük az emmigration irodát a sárga házban (mindennap 8-12 és 13-18ig nyitva) ezután Péter kártyáját elnyeli egy ATM. A közeli bankfiók segítőkész alkalmazottai kiszedik a kártyát és egy hosszasabb beszélgetéssel a pesti banknál is sikerül elérni, hogy elfogadják, ez a tranzakció nem történt meg.
 
    
 
A piacon veszünk krumplit és banánt. 40 matricáért akarták adni, de hüledezésünkre lementek 30-ra. Szerintem egy helyi megkapta volna a cuccot 15-ért. Vacsi a hajón kolbászos rántotta. A két hűtő közül a megjavított megint behalt... Szerintem a gáz szivárgott el belőle. De legalább egyensúlyba került a hajó elektromos kapacitása. A tavalyi katamaránunkon kétszer ennyi napelem volt.

február 8. péntek.

Éjszaka háromkor volt az első rövid zuhénk. Reggel nyolcra megyünk a bankhoz, Péter leegyezteti a tegnapi kártyaműveletet. Veszünk kenyeret, krumplit, két zacskó jeget a behalt hűtőhöz. Próbálok alkudni pólókra, 40 ecd per darab, de nem engednek semmit belőle így marad a polcon. Megreggelizünk, 11kor indulunk Mustique felé, ami a milliomosok szigete (Mick Jegger, stb...
Elmegyünk Bequia sarka mellett, gondolkodom, hogy egy átjáróval előbb lefordulok irányba. A térkép szerint van vízmélység, de egy zátonyra futott teherhajó zárja le az átjárót, így leteszek a tervemről és a hajózóútban fordulunk. Negyedszélben préselünk a célunk felé, dél keletre. Fél kettőre érünk a Britannia öbölhöz, ahol senki sem jön elénk. fura. Önállóan, ügyesen lekötünk egy bójához és kimegyünk a partra, ahol biztonsági őr azonnal elkobozza a fényképezőgépeinket!!!
 
    
 
Felsétálunk a faluba, de minden irányba tilos a továbbhaladás, mert valami fontos vendéget vár a sziget és zárlat van. Iszunk pár sört a Top Hill bárban, ahonnan gyönyörű a kilátás és visszasétálunk a partra keresünk strandot, de olyan zátonyos, hogy még bocival sem lehet kimenni, így marad a hajóról fürdés. döghullámok vannak, így elfordítom a hajót.
 
   
 
Szal eddig még csak negatívumok voltak ezen a szigeten... Hétre rendeltünk asztalt a világhírű Basil bárban. Közben 200 matricát elkér egy kuveros a bójáért. A második éj ingyen lenne, de szerintem senki sem marad ezen a szigeten ilyen sokáig. nem esik jól a kétszáz... Na majd rendbe hozzuk a hangulatot (fogadkozunk)  és kimegyünk vacsizni a "világhíres" Basil's bárba. Minden útikönyv megemlíti, hogy 1987-ben beválasztották a világ 10 leghíresebb étterme közé. Tehát nagy a várakozás bennünk. Kicsit meglep, hogy mi vagyunk az egyetlen vendég  péntek este. A 25 matricás, de vastagfalú kommersz üvegpohárba kihozott díszítetlen koktélok láttán úgy megdöbbenünk, hogy azonnal otthagyjuk a tök üres éttermet.
 
    
 
Vacsora helyett nekiállunk zsebpecával horgászni és gyönyörű halakat fogunk ki éjfélig. Holnap Tobago Cays a cél ami a legszebb lagúnás  része  karibnak ha igazak a hírek.

február 9. szombat.
Igazi döghullámos éjszakát követően indulunk a 15 tmf-re lévő Tobago Cays felé. Keresztbe jön egy zegernye, bereffelve, viharkabátban várjuk de elmegy mellettünk.
 
   
 
Továbbvitorlázunk és Tobago bejáratánál kap el bennünket egy hármas csoportból álló zápor. A szél nem durvul el, de lemos alaposan bennünket. Kerülgetjük az íves zátonyrendszereket és délben kötünk ki egy segítő emberrel bójára. Jön a pólós eladó veszek tőle öt pólót 200 matricáért. Kimegyünk fürödni ebbe a földi paradicsomba. Pipával búvárkodom a méteres vízben, levesestál méretű óriásteknősök között. (közben alattomosan leég a hátam, de ezt akkor még nem vettem észre csak éjjel)
 
   
 
Mikor visszaérünk a hajóra a többiek mesélik, hogy csónakosoktól megrendeltek holnap reggelre bagettet, csokis croassant és banana breadet. Na ilyen már nincs mondom. Pedig van mert hamarosan megjelenik egy új csónakos ember igazi kubai Kohiba szivarokat kínálva akciósan.
 
   
 
Hatra rendeltünk languszta vacsit a parton, 100 ecd/fő-ért. Jön értünk a csónakos, csak evőeszközt és italt kell vinnünk. Ötkor elver bennünket egy zuhé, de nem problem, így is kellemes meleg van. A parti vacsin hatalmas homárokat kapunk grillezve, sült banánnal, lecsóval töltött főttkrumplival, levendulás rizzsel, sült zöldségekkel, majd kicsi gyümölcstálat.
 
    
 
Egy lengyel és egy francia legénység társaságában jól teleesszük magunkat. hazafuvaroznak, dumcsi, pihi.

február 10 vasárnap
7kor jön a bagett, croassan, jég, 185 matricáért. Megtervezem a hazaút állomásait, majd fürdeni megyünk az élénk szélben.A leégett hátamat kímélve felveszem a hajós lycrámat. Kicsit buzis a fekete felső a nyaklánccal, de azt nem tudom levenni, mert úgy rácsavarozta a csatját a lelkes eladó.
 
    
 
Kibocizunk a partra, majd egy körül elindulunk Union island felé. Kiaraszolunk a zátonyok közül és egy szál génuával totál hátszélben  robogunk Palm sziget felé. Párszor meghalzolunk és így érkezünk Clifton harbour elé. Jön elénk egy helyi ember, hogy segít bójára kötni, így betekerjük a génuát, jó bénán, aztán Oti kormányzásával mégegyszer de már jól. A helyi ember mólóhoz igazít bennünket, mert kell víz a tartályainkba. Oldalt odaállunk, de kiderül itt most épp nincs víz. kössünk át a következő mólóra, ott lesz. Morogva átállunk, végre sikerül 402 liter vizet vennünk (25 cent/liter) felmerül bennünk, hogy éjszakázhatnánk mólón is. a helyi embernek ez nem tetszik, gondolom ő a bójára állítással keres. így megállapodunk, hogy 20 matricáért elviszi többnapi szemetünket.
 
    
 
Péter megállapodik a móló tulajdonos francia hölggyel, hogy itt maradhatunk 50 matricáért, csak álljunk el a kúttól, hogy mások is tudjanak vízért jönni. Elkötünk, kikötünk újra, egy mólóoldallal arrébb. nem sokára jön a hölgy, hogy húzzuk kicsit arrébb a hajót, mert az orra útban lehet a többieknek. megtesszük, ami újabb manőver italt jelent. :) nemsokára megint jön a hölgy, hogy igaz hogy már jó helyen állunk, (oldallal) de inkább dobjunk horgonyt, és tolassunk farral a mólóhoz, mert kellhet a hely az újonnan érkezőknek... megvacsizunk jó kis tésztát, aztán elindulunk és újra kikötünk (szépen) ahogy Vass Tibi mondaná... A sok manővert követően, elindulunk felfedezni a városkát, közben szinte a nyakunkra száll egy repcsi a főutcán. Kiderül itt a reptér is. Megtaláljuk a boltokat, minden hatkor nyit, hisz vasárnap van. Addig is iszunk valamit, egy kapatos helyi invitál bennünket, a Lamb bárba, ahol nyolctól élő fém dobos zene van. Átmegyünk hamarosan, a hangulat szuperré válik, egyikünk megpróbálja a fogadás kedvéért eljátszatni kubai kedvencét, az El Commandantét, de a zenekar kéri, hogy előtte dúdolja el. ez nem sikerül, így kimarad a szám. Felbátorodom és kérem a zenekartól a Kis hableány főcímdalát (Ringat a víííííz...) vakaróznak, de ha el dúdolom nekik, akkor le tudják játszani. Összeszedem magam a dúdolásban, ennek eredményeként hamarosan zeng a város a daltól.
 
    
 
Minden koktél 10 matrica itt. Hosszasan táncolunk egy amerikai és egy lengyel hajós csapattal. Ivett még a színpadon is kap helyet, hogy dobolhasson...
Miután bezár az étterem, a lengyel csapattal átmegyünk egy helyi bárba, ahol a 10 órás zárórát kitoljuk 11-re, majd fél 12-re. Ezután lepihenünk

február 11. hétfő
Nyolckor kelünk, bevásárlással. netezek (wind and sail wifi, jelszó: unionisland)  egy talicskás helyitől veszünk 3 kókuszdiót (10 matrica), délig pihengetünk, majd elindulunk Bequia felé. Közben jócskán megtelt a mólónk kiránduló katamaránokkal. Naná, hogy pont ebben a zsúfolt kikötőben hal meg kerregve a horgonycsörlőnk. Ha a szél lefordít a szemközti betonmólóra, csúnyán fog kinézni a hajók oldala az tuti. Motorral megpróbálom hátszélben megtartani a hajót, lassan csúsztatva a horgony felé, míg Péter és Tamás kézzel felrángatják a láncot és a horgonyt a fedélzetre. Kisebb tapsot kapnak a havaria lehetőségére összegyűlt helyiektől.
Sajnos innentől ez már a hazaút...
Elmotorozunk a déli oldalon, majd vitorlát húzunk, grósz kettes reffen, tele génua, és préselni kezdünk észak felé. Kb 25 fokkal megyünk mellé a szigetnek, sajnos elég északias a keleti szél. Talán lepörög, reménykedem benne (mint a Balatonon soxor) , de inkább felpörög mégjobban szorít bennünket nyugat felé. Robogunk a pozitív takkon pár órát, majd motort indítva jutunk el újra Bequiába, ahol nem pénzért, hanem ingyen horgonyzunk le a Elizabeth beach előtt alkonyatkor. Bundás kenyér készül a száraz bagettből.villámgyorsan.

február 12. kedd

Reggel hétkor jön a pék, veszünk bagettet 10 ecd, és croissant 5 ecd. Hoz majd jeget is ígéri. Hamarosan visszatér, de két húszkilós jégtömbbel, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Nyolckor kibocizunk a kijelentkezést elintézni a sárga épületben. Újra ki kell tölteni a teljes papírt, de legalább nem kerül pénzbe. Veszünk sört és vajat, majd elindulunk. Beleakad a grósz fall a szálingba , de sikerül kiszabadítani. ma a szél keletiesebb így tudunk irányba menni kellemesen, és egy óra után kikötünk a 18 tmf-re lévő Cumberland bay-ban, ahol a helyiek kis híján összevesznek rajtunk, az ajánlataikkal. Végül is veszünk banánt, és a négy megtoldott kötelünkön kihúzzuk magunkat a pálmafákig bocival.
 
    
 
A part fekete homokos, és a dzsungel leér szinte a partig. elsétálunk a zöld bár felé, ott 10 ecd-ért iszunk fantasztikus mojitókat. Átgázolunk a kis folyón, és egy kertben találunk 3 takaros sárga házacskát, amiről kiderül, fullos hajós zuhanyzó, wc komplexum. Kedves helyi dolgozók invitálnak befelé.
 
   
 
Visszatérünk a hajóhoz, de előtte a kék étteremben foglalunk asztal hétre. csak csirke, vagy hal a választék. felel fele részben választjuk. Hét előtt már hangol a steel drums. nagyon jól játszanak a helyiek. kihozzák a vacsikat, mind a 10 ujjunkat megnyaljuk utána olyan finom a sültcsirke, fűszeres rízzsel, joghurtos főtt krumplival és zöldkörettel.
 
    
 
Egymás után kérjük a számokat, Guantanamera, No women no  cry, így emelkedett hangulatban zárjuk a napot az étterem tulajának és három kedves lányának örömére.

február 13 szerda
Hétre jön a bagett és indulni is akarunk, mert  ma vár ránk 28 tmf és a zűrös átkelés St. Luciára. Ott a dél végen lévő Vieux fort bay a cél, mert ott a legközelebbi bejelentkezési lehetőség. Hétkor akarunk indulni, fél nyolckor sikerül. Motorozunk St Vincent mellett a gyenge szélben, közben felszereljük a grószt,  a sziget végénél megkapjuk a 25 csomós szelet. Éjszaka keleti lehetett, mert a hullámok még keletiesek, de a szél már eléggé ÉK-i. Bedeszkázva, tudunk még menni irányba, de sokszor megtorpantanak  az egyre északiasodó hullámok. Három után érkezünk meg Vieux öblébe, teljesen kihalt, csak a konténer terminál működik. Bemotorozunk a mellette lévő halászkikötő kőszórással védett medencéjébe, de alkalmatlannak minősítem a kikötésre, így horgonyt dobunk a külső oldalán egy félreeső helyen. innen bocizunk vissza a halászkikötőbe, ahol halat pucoló helyiek igazítanak útba, hogy custom iroda a közeli reptéren működik. 50 matricáért elvisz egy segítőkész srác. Az országút mellett gyönyörű strandos kite iskolát látunk működés közben. a reptéren a srác odavisz bennünket a vámhoz, ott kiderítik, hogy a konténerterminálon működő iroda az illetékes esetünkben. Zokszó nélkül elfuvaroz bennünket oda is, és kivárja az ügyintézésünk végét. A környék eléggé szegényes, de az emberek normálisak beszédesek, ismerkednek velünk. Visszabocizunk a hajóra, és átkötünk az öböl keleti oldalára ahol már van pár nagy jacht. Kezdődik a főzőcske, majd vacsi alvás, legalábbis próbálom, mert valami furcsa az áramlási rendszer itt az öbölben, kb negyedóránként akkorát csóvál a hajón, hogy majd kiszakad a csörlő a helyéből. felkelek 11-kor, majd egykor is, mintha közelednénk a mögöttünk álló amerikai katamaránhoz. Fél ötkor nyilvánvalóvá válik a dolog, tényleg a nyakán vagyunk az amcsinak. Szólok a többieknek, motor indít, horgony felszed, hajó arrébbáll, újra letesz, aludni tér.

február 14. csütörtök. 
Reggel kicsit fáradtan ébredek. A mumus utat tegnap megcsináltuk, így ma part menti 20 tmf vár ránk Marigot bay-ig ami a Dr. Doolittle film forgatásáról híres. ham and eggs a reggeli, majd elindulunk vitorlával raumban. Eldübörög mellettünk egy zivatar.furcsa látvány, hogy 50 méterre tőlünk forr a tenger, mi meg napsütésben vitorlázunk át a szivárvány alatt. Folyamatosan élesedve megyünk észak felé. a pitonokat elhagyva felhangzik a kérés, álljunk már meg fürödni.
 
    
 
Keresek egy szimpatikus homokos strandot, ami egy hotelé, és lehorgonyzunk előtte, bár a térképen horgonyzási tiltás szerepel a zónára.
 
    
 
Nagyot pancsolunk, csak kb. két óra múlva szól kedvesen egy helyi búvárhajós, hogy tilosban állunk. Egy helyitől veszünk bambusztutajt és csigakagylót, amivel hatalmasat lehet tülkölni. Kókuszt cserél velünk hideg sörre. Felszedelőzködünk és elmegyünk Marigot öböl bejáratáig, ahol már vár minket egy készséges csónakos.
 
   
 
Kedvesen alkudozásba bonyolódunk, hogy mi nem bójára állunk, hanem jettire szeretnénk. Odakalauzol minket a vízvételezési mólóhoz, (és elviszi a szemetet 20 ecd-ért, ) ahol meg tankolunk 15 gallon dieselt és 1 gallon benzint a bocihoz a kannába a vízen felül. Mindezt 288 matricáért. Közben alkudozunk a helyért és 43 usd ellenében kapunk helyet. Leállunk és csak bámulunk. ilyen puccos szomszédságba még sosem engedtek kikötni charterhajóként. Monte Carlo karib változatban ez a hely.
 
    
 
Jobb oldalunkon az Oázis motoros, bal szomszédunk egy kb 70 lábas vitorlás. (Aventura Georgetown) elmegyünk zuhanyozni a kikötőépület emeletén, ami szuper érzés. Kicsit ropogós volt már a hajam a sok sótól. Kiöltözünk és nekiállunk felfedezni a  környéket, ez elég hamar sikerül, mert itt szinte csak nyaralók vannak.
 
    
 
Beülünk a jobb oldalon lévő partibárba, de olyan gyenge a 15 ecd-s koktél, hogy legszívesebben a homokba löttyintenénk mint máshol tettük. De jól neveltem megisszuk üdítőként. Lehet hogy el vagyunk kényeztetve Walillabou és Cumerland és  Union island bárjai miatt?
Átkompozunk ingyen az öböl túloldalára a Dr Doolittle nevű étterembe Itt kilencven ecd-ért ételt vásárolunk és koktélokat happy our-ban. Nyolc után elkezd játszani a zenekar, egy basszgitár, egy szintis és egy énekes lány. A kaja rendben volt, de ez a zene nem igazán. A mélykaribon hallott zenékben benne volt a szív, itt meg valami Valentin napi (amerikai turisták elvárásainak megfelelő) nyálas diszkózásnak leszünk fültanúi. Most már biztos, hogy el lettünk kapatva az elmúlt két hétben, olyan helyi spontán zenékkel, megnyilvánulásokkal, amik közelebb állnak a Macskajaj feelingjéhez mint ez a tömegcucc.  
Páran táncolni kezdenek, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy egy hatvanas helyi pár letáncolja a színpadról a hujjogató, sikongató harmincas jajjdejólérezzükmagunkat amcsi nőket. A csajok mozgása leginkább egy olvadó hóember topogásához hasonlít, a helyiekkel ellentétben, akik  nagy tapsot kapnak tőlünk. Persze odajönnek megköszönni. Visszakompozunk ingyen és pár sör után lefexünk aludni. Holnap már sajna Martinique a cél.

február 15. péntek

Reggel bevásárlás, majd kifizetem Gilmának a cehhet, fél 11kor elindulunk a 30 tmf-re lévő Le Marin felé de előtte meg szeretnénk állni Salinasnál fürdeni.
 
    
 
Az idő egyre sportosabb, végül erősen reffelve egy takkon futatott kreuzban sportoljuk le a közel 30 tmf-et. Jólmegyünk, de Salinasnál dübörög a szél, semmi értelme a strandon kínlódni így benavigálunk a marinába és fél ötkor kikötünk a helyünkön. A charteresek várnak check-out holnap reggeli után lesz. Találunk egy üveg elfeledett pálinkát, örömmel megisszuk. Este sörözés és boarding pass ügyintézés.
Beszélgetés közben próbáljuk megfogalmazni, mennyiben is volt ez a karib más mint a tavalyi BVI. Most sokkal valóságosabb képet kaptunk mint tavaly. Annak volt egy kis szinpadias hangulata, most viszont többször lehetőségünk volt a táj mögötti emberek életét is megismerni.
 
Február 16. szombat
Reggel elsétálok a supermarketbe, venni pár üvegnyi ajándékot a hazaiaknak. Remélem nem leszek túlsúlyos a reptéren. Péter elintézi a visszajelentkezést a határon. Az elszakított lazy jack ügyében megállapodunk a chartercéggel (140 eur a varrás, plusz le, felrakás) Majd ebédlő helyet nézünk. Naná, hogy megint a jól ismert Mango Bay-ban kötünk ki, ahol villámgyorsan kiszolgálnak. Zuhany, aztán kettőre jön a taxi. Átvariáljuk a jegyeinket folyosó mellettire, majd  megmérem a csomagom, csak 4 kilóval több a megengedettnél. Minden nehezet átpakolok a kabinpoggyászomba. Nem is értem a repülőtársaságot, hisz semmivel nem lesz kevesebb a súlyom (csomaggal) az átrendeződéstől. Így már sikerül feladnom a bőröndöt és felszállhatunk a 19:10-kor induló gépünkre. Vacsi után rögtön elalszom, szinte csak párizsi döccenésre ébredek fel. Taxisunk megint vár, így az átszállás és a Pestre megérkezés is könnyen sikerül.
 
   
 
A reptéren még búcsúzkodunk, már tervezzük a jövő évi karib túrát, ahol katamaránt bérelnénk és két hét alatt csinálnánk meg a Martinique - Grenada távot kényelmesen és az idei tapasztalatoknak megfelelő helyek meglátogatásával vagy kihagyásával.
 
Jó szelet!
 
Kovacsmiki

-- 
 


Támogatja a Joomla!. Designed by: web ftp reseller web hosting packages Valid XHTML and CSS.

vitorlas